1. eszköznek, szerszámnak az a része, amellyel kézbe vesszük. a kapa nyele.

2. növ levélnyél. ▸ nyélbe üt

[ fgr ]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. a végső romlás, pusztulás állapotába jut. vesszenek az árulók! | (hat-val) vhova, valamilyen állapotba kerülve elpusztul, meghal. éhen veszikett.

2. folyamatosan, sorozatosan elvész; eltűnik. egyre vesziknek a könyveim. | (hat-val) <pénz> megsemmisül, odalesz. kártyán veszikett minden pénze.

3. nép nagyon sokáig v. végleg ott marad vhol. anyád a szomszédban veszikett; ▸ valami a nyakán veszik valakinek | ▸ valakinek a szeme a figyelme az esze valakin, valamin veszik

4. eltűnik a szem elől, ill. úgy érintkezik valamivel, hogy nem lehet megkülönböztetni. ködbe, távolba veszik; a hegyek felhőbe vesziknek.

5. ▸ belém, beléd veszik

[?]